Napjaink egyre gyakoribb megbetegedése társállataink körében is, amelynek diagnosztikája és gyógykezelése komoly kihívást jelent az állatorvosok számára.

Az epilepszia egy gyűjtőfogalom: ide tartozik minden olyan tünet vagy tünetcsoport, amely hirtelen, rohamszerűen jelentkezik, és a roham alatt jellegzetes elektromos mintázatot mutat az agyi tevékenység. Valódi epilepszia betegségről akkor beszélünk, amikor a rohamok spontán, látható ok nélkül, ugyanazon rohamtünetek formájában jelentkeznek minden egyes alkalommal.

Tudnunk kell, hogy az epilepszia nem feltétlenül jár görcsökkel. Gyakran előfordul, hogy csak az állat viselkedésének a megváltozásában, kényszeresen végzett tevékenységek formájában vagy monoton mozgásformák megjelenésében mutatkozik meg.

Az epilepsziás rohamok hátterében számos kórok állhat. Ide tartozik minden olyan dolog, amely átmenetileg, vagy tartósan az agykérgi idegsejtek rendellenes, fokozott aktivitásához vezet.

A betegség osztályozása többféleképpen történhet: a kóroktan alapján megkülönböztetünk öröklött vagy szerzett epilepsziát, a klinikai tünetek alapján beszélhetünk gócos (fokális), generalizált illetve kezdetben gócos tüneteket mutató rohamokról, amelyek másodlagosan generalizált rohammá alakulnak. A rohamok változatos megjelenési formáit láthatjuk aszerint is, hogy az agy mely területét (melyik agykérgi lebenyt vagy mélyebb agyi struktúrát) érinti az izgalmi állapot. 

• A betegség diagnosztikája során el kell tudnunk különíteni a valódi epilepsziát az álrohamoktól, a fájdalomtünetek és szorongásos kórképek okozta rendellenes viselkedési formáktól.
  
  Ezenkívül számos esetben változik a betegség, mélyülhet az epilepszia, ezért szükség van az eset újra értékelésére. Az alkalmazott gyógykezelés során mindezeket figyelembe kell venni. Úgy gondolom, ezek alapján látható, hogy mekkora felelősséget jelent az antiepileptikus kezelés előírása valamint az epilepsziás betegek gondozásban tartása.
  
  

  Végül de nem utolsósorban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az epilepsziás beteget gondozásba vevő állatorvosnak nem kizárólag a rohamok kezelésére irányuló szaktudással kell rendelkeznie.

  
  

  Fogékonynak kell lennünk az epilepsziának a beteg állat környezetére gyakorolt hatására és figyelmet kell fordítanunk a tulajdonos beteg állathoz való érzelmi viszonyulására, mert mindez befolyásolja a sikeres gyógykezelést.